2014. július 9., szerda

Szerződés

Az ablakomon beárad a nap sugarainak fénye, amik a bőrömet simogatják. Nagy nehezen kinyitottam a szemem de csak résnyire. Felültem az ágyon, de azzal a lendülettel vissza is estem. Nagy örömömre.

-Remélem ez a nap nem lesz olyan mint a többi.-mondtam magam elé.

Nagy nehezen felkelek az ágyból és az ajtó felé veszem az irányt. Becsuktam magam mögött az ajtót, és csoszogva megyek le a lépcsőn. Látom, hogy apa jön be az ajtón és teljesen részeg. Láttam, hogy az ajtónak támaszkodik, de mikor rám néz akkor elkezdett sírni, és leült az ajtó elé.

-"Már megint milyen hülyeséget csinált?"-kérdeztem magamban.

-Apa. Mi a baj?-mentem oda.

Nem mondta el. Felkelt az ajtóból, és a nappali felé vette az irányt.

-Menj fel!-utasította.

-De apa!

-Menj fel! Gyerünk!-parancsolta.

Én semmit se értve felmentem a szobámba. Néhány perc elteltével fiú hangokat hallottam. Csendben kinyitottam az ajtót, és a lépcsőhöz osontam. a fal mögül néztem ki az egyik szememmel és négy srácot láttam meg egy férfit. Éppen valami papírokat intéztek. Apu felnézett és észre vett.

-Áá.. Kislányom gyere le.

Én szépen battyogtam le a lépcsőn. Bementem a nappaliba ahol éreztem a négy fiú nézését. A hideg futkos a hátamon.

-Kislányom, bemutatom Jonh Feldmann-t az 5SOS producerét.-mutatta be a férfit.

-Jó napot.-köszöntem egy kicsit félve. Apa már megint mit csináltál?-súgva kérdeztem apától.

-Majd mindjárt megtudod.-súgta vissza. Na  akkor a lány a tiétek.-mondta ki.

-Mi van!!-kérdeztem kiakadva.

-Igen jól hallottad. A tulajdonunk vagy, és apád a szerződést most írta alá.-szólalt meg a torzonborz.

-Nem megyek velük!-fordultam apa felé.

-De velük mész!-utasított.

-Jó! De remélem egyedül halsz meg!-ordítottam vele.

-Jó, fiúk vigyétek a kocsiba.-utasította őket apám.

Nem kellett nekik kétszer mondani, mert már a kocsiba vittek. Eltették a cuccaimat és a kocsi már el is indult. De a kocsiban az egyik fiú ölébe kellett ülnöm, mert csak így fértünk el. Nem tudtam mit csinálni mert a száj piercinges srác ölében ültem. Mocorogni kezdtem a kényelmetlenség miatt.

-Ne mozogj.-kérte szépen, halkan a fülembe súgva.

Én csak bólogattam és néztem tovább ki az ablakon. Egyszer csak egy házhoz értünk mikor a kocsi megállt. Ilyen a lakás. Kiszálltunk a kocsiból akkor engem a srác felemelt és a lakás felé vitt. A többiek meg a
táskáimat hozták.

-Na akkor én most leteszlek.-és letett a kanapéra.

Leült mellém és csak a szememet nézte.

-Jó. Luke vidd fel a szobádba veled alszik.-szólalt meg a borzos.

Erre a szóra Luke megemelt és felvitt a lépcsőn, és a szobába vitt. Ott letett az ágyra és a fürdőbe ment. Nekem meg a könnyek jöttek elő mikor becsukta az ajtót. Szerintem hallotta, hogy sírok mert az egyik pillanatban a fürdőben a másikban pedig már mellettem volt és engem nézett. Úgy megijedtem, hogy a párnát hozzá vágtam.

-Apud miatt sírsz? És áú....-tette hozzá.

-Bocsi nem akartam, csak megijesztettél, és igen miatta is.

-A nevedet tudhatom?-nézett a szemembe.

-Natasha Black.-válaszoltam.

-Gyönyörű szép vagy Nati.-mondta egy mosoly kíséretével.

-Köszönöm szépen. -és tettem hozzá egy mosolyt.

-Meseszép vagy mikor mosolyogsz.-és jött közelebb.

-Miért jöttél ilyen közel?-kérdeztem meglepően.

-Szabad?-kérdezte.

-Mit?

-Ezt.-és egy puszit nyomott a számra.

Meg se tudtam szólalni mikor a szája távolabb ment az enyémtől. Csak mélyen néztem a kék szemébe. Teljesen elvarázsolt.

-Baj volt, hogy ezt csináltam?-kérdezte.

-Nem.-válaszoltam szomorúan.

-Akkor ez sem lesz baj?-és egy lágy csókot adott az ajkamra.

Puha ajkai csak simogatta az enyémet. Nyelvével megnyalva az alsóajakamat bejutást kérve. Én nem tudtam mást csinálni megadattam neki. Ezzel a tettel elmosolyodott a csók közben. Éreztem, hogy meleg keze a pólóm alá vándorolt.

-Luke. Ne, nem akarom.-szakítottam meg a csókot.

-Vagy én vagy a másik három. De bíznod kell bennem.

Én csak néztem és nem szóltam semmit.

-És ha megígérem, hogy nem fáj?

Én csak ránéztem és bólogattam. Meg fogta a fejem és  megint megcsókolt. A csók közben hátra fektetett. A gyengéd keze megint a pólóm alá ment és a mellemet kezdte markolászni. Én azzal a mozdulattal beletúrtam a hajába és a tincseivel játszadoztam. A számról a nyakam felé haladt és csak annyit éreztem, hogy meleg lehelete csikizi a nyakamat. Néha meg-megnyalta és szívni kezdte. Ez egy apró nyögést váltott ki belőlem. A pólót leszedte rólam és a melltartót, és a nadrágjának a csatjával baszkurált remegő kézzel. Egy kicsit megsajnáltam és segítettem neki.

-Köszönöm.-súgta a  fülembe.

-De Luke én még nem csináltam.-hoztam tudomására.

-Bízd rám magad.-válaszolta.

Kigombolta a rövid gatyámat és eldobta a szoba egyik sarkába. A nyakamtól kezdve a csípőmig csókokkal árasztotta el a testemet. Mikor az alsóneműmnél tartott akkor a combomat is végig puszilgatta miközben megszabadított a fehérneműmtől. Egyre több nyögés jött ki a számon és nem tudtam mást csinálni. Az eszem tiltakozott, de a testem meg könyörgött. A fejemben csak ez hangzott. Nat ez nem jó amit most művelsz. Ez nem  helyes."  Hirtelen kinyitottam a szemem és eltoltam magamtól, és összehúztam magam.

-Nati, mi a baj?

-Ez nem helyes.

-De vagy én leszek veled gyengéd, vagy a fiúk lesznek veled de az rosszabb lesz.

-Luke, holnap veled aludhatok?

-Persze beszélek velük.-és egy puszit nyomott a homlokomra.

Utána az orromra, és úgy a számra. Ilyet egy srác sem csinált velem. Luke olyan rendes velem, de lehet, hogy csak ő, és ez megrémít. Ledőlt mellém és a mellkasára fektette a fejem. Elkezdte gyengéden simogatni a hajamat és így néztük, hogy a nap megy lefelé. Majd egy puszit nyomott a fejem búbjára. Én néhány perccel később bealudtam és egy olyan világban voltam ahol senki sem bánthat.

*Álom*

Egy búza mezőn vagyok, és egy fiú elől futok. De nem az a félelmetes hogy futok, attól boldog vagyok. Olyan boldog még nem voltam mint most. Annyit mosolygok, hogy már fáj az arcom. Hátra nézek és nincs sehol. Hol van? Előre fordulok és már csak annyit veszek észre, hogy már a földön fekszek rajta. A fejemet felemelem és Luke-ot láttam magam előtt. Egy csókot nyomtam az ajkára és szorosabban ölelt magához.

*Álom vége*


Sziasztok!!! 
Remélem tetszett ez a rész. Véleményeket és kritikákat elfogadok. Én ezekből csak tanulok. De ha tetszett akkor egy pipát kérek, Kösziiii előre is. 
Pusziii Lara ♥





















2014. június 30., hétfő

Prologus

Az életem nem egy álom. Anyukám halott, apám iszákos és csak a legjobb barátomra  számíthatok. Ez a lány Zia. Imádom olyan mint a testvérem. Amúgy 18 éves leszek két hét múlva. Nagykorú és mehetek innét. De apát sajnálom a legjobban. Ha én elmegyek akkor ki lesz itt vele? Majd ki derül. De remélem egyszer nem fog hülyeséget csinálni a részegedés miatt. De félek, hogy fog és nem tudom mikor. Apa sokszor vert. Sokszor mentem úgy suliba, hogy lila, kék és zöld foltokkal. Néha a szám is fel volt szakadva. Ön gyilkossággal is próbálkoztam elmenni a világból, csak Zia megmentett. Akkor feküdtem a kórházban két hetet. Csak Zia jött látogatni mert a nagyiék nem is tudnak semmiről ami itthon történik. De ha megtudják akkor tuti, hogy hozzájuk kerülnék, és akkor a barátaimat itt kéne hagynom, és én ez nem akarom. De ez csak jobb és jobb lehet az életem.Ha szeretnéd tudni, hogy  mi lesz az életemmel akkor köves itt.